A Budapesti Külföldi Bibliatársulat vezetősége 1878-ban elérkezettnek látta az időt, hogy bibliaárusokat küldjön a Bánságba is. Temesvár mint a térség központja nagyon alkalmasnak bizonyult a Bánáti Baptista Misszió megszervezésére. Az első bibliaárus Spies Fülöp volt, aki ez idő tájt Lugosra költözik családjával, és elkezdi a missziómunkát a Bánság úttalan utain, hirdeti az evangéliumot a térség vegyes nemzetiségű népének. Őt váltja fel Flor N. J., aki Temesvárra költözik, és innen szervezi meg a további missziómunkát. Fáradozásainak gyümölcseként 1879. június 11-én Meyer Henrik bemerítheti az első bánsági baptista hívőt Schrodt Mária személyében. Az 1880-as évben Kornya Mihály ugyancsak Temesváron bemeríti Czegényi Juliannát. Az két alapító tag két nemzetiséget képviselt. Flor N. J. bibliaárus családja és a két bemerített tag megalapítja 1880-ban a Temesvári Baptista Gyülekezetet.
Újabb megtérőkkel gazdagodott a kis gyülekezet 1880 és 1881 között, amikor is kialakulnak a rendszeres összejövetelek. A megtértek száma évről évre szaporodott, az 1887-es évben már 14 tagja volt a kis közösségnek. Gyors fejlődésnek indul a bánsági misszió, és ennek folytán Meyer Henrik Temesvárra küldi a budapesti központból Bodoky Lajost, aki mindkét nyelven, magyarul és németül hirdeti Isten igéjét tíz éven át a bánsági tájakon. Hétköznapokon mint bibliaárus terjesztette a Szentírást kb. 300 bánsági településen.
A gyülekezet élén több lelkimunkás váltotta egymást az idők során. Az első lelkipásztor Kuss Miksa volt 1893-tól, akit Meyer Henrik, Tóth Mihály, Kornya Mihály és Szabó György avattak fel a lelki munkára.
Az első imaházat 1894-ben vásárolták meg a Frőbl utca 17. szám alatt. A gyors fejlődés a misszióállomások megalakulása folytán azt eredményezi, hogy 1922-ben már 66 tagot számlál a helyi gyülekezet, és ha hozzáadjuk a misszióállomásokon élő tagokat is, akkor összesen 128 tagja van a bánsági missziókerületnek.
A gyülekezet gondozását 1922-től Teutsch György veszi át. Az ő pásztorlása alatt érlelődik meg a magyar tagokban a különválás gondolata. A gyülekezet három nemzetiségű volt: német, magyar és román. Az istentiszteleteket három nyelven tartották, ami sok időt igényelt. A különválás határozatát az 1925. március 29-én tartott közgyűlésen hozták meg. Ekkor kivált egy 24 tagú csoport, akik megalapították az első Temesvári Magyar Baptista Gyülekezetet. Még ebben az évben megnyitották az első Magyar Baptista Imaházat, amit Tódor János és felesége, Molnár Karolina házának udvarán építettek. A megnyitás örömünnepe bemerítési ünnep is volt, melynek alkalmából újabb 32 megtért személy tett bizonyságot hitéről. Igaz, hogy a 32 közül csak egy volt magyar, de ez is azt bizonyította, hogy az evangélium terjedése nem ismer nemzetiségi korlátokat.
A magyar gyülekezet gyorsan fejlődött. Már kezdetben különös gondot fordítottak az iratmisszióra, 1925-ben el is indították az Ébresztő című röpiratot. Az iratmisszió segítségül szolgált a gyülekezet látogatottságának növelésében. A közösségi munka magával hozta a további gyülekezetszervezési teendőket is, ugyanis az 1930-as években sorra alakulnak: a Remény leánykör, a Dániel férfikör, az Irgalmas nőegylet. Majd Molnár Károly lelkipásztor vezetésével és szervezésével megalakul a Timisoarai Baptista Irodalmi Társaság (Az akkori román törvényhozás tiltotta a helységek, városok megnevezését magyar nyelven). Molnár Károly tehetséges irodalmár, jó szervező és missziós szellemű egyéniség volt. Az irodalmi társaság kiadja Az Üdv Üzenete című folyóiratot, amelynek első szerkesztői voltak: Molnár Károly, Huszák Béla, és Galambos István.
Az áldásos missziómunka, a jól megszervezett közösségi tevékenység, az összetartás olyan fejlődést eredményezett, hogy 1935-ben már 140 tagot számlál a Temesvári Magyar Baptista gyülekezet. Már az elindulás éveiben felmerült az ének-zene szolgálat gondolata. Székely Ernő lett az első karmester, aki kiváló tehetséggel, nagyszerű elképzeléssel megszervezte és végezte is ezt a munkát több évtizeden át.
1932-ben megalakult a Temesvári Magyar Baptista Hitközség, amely rá egy évre elnyeri az államhatalom elismerését is. A hitközséghez tartozó bánsági gyülekezetek: Temesvár, Gertenyes, Gátalja, Emánuel, Füzes, Berzóvia, Boksa, Románboksa, Lugos, Anina, Fadina, Ötvös, Ótelek, Fratélia. 1938-ban nehéz korszak kezdődött a romániai baptista egyház életében. Üldöztetések, letartóztatások, imaházak bezárása következett, de Isten nem hagyta el népét, és gondját viselte a nehéz időszakban is. Így 1944. október 1-jén újra megnyíltak a gyülekezetek, újra lehetett nyíltan hirdetni Isten igéjét.
Az 1950-es évek újabb szaporodást eredményeztek. A környékről illetve távolabbról is, Szilágyságból, Bihar megyéből költöztek Temesvárra testvérek. Sokan a munkahelyi viszonyok alakulása és az akkori kommunista kormányrendszer ingatlan-építési terve, valamint a parasztgazdálkodás szövetkezetekbe tömörítése miatt hagyták el otthonukat. A megélhetés gondjai kényszerített sokakat a szülőföld elhagyására.
Krisztusért járunk követségben az idők tájain át. Az ige szava él a volt világban és a mostani világunkban egyaránt. Lehet lúdtollal írni vagy számítógépes szoftverrel programozni, ugyanaz marad. Hirdeti az örökéletet és elmondja a karácsonyi, húsvéti, pünkösdi történetet. Mi maradunk és tovább pislákolunk mint gyertyafény a modern idők ködös éjszakájában.
A gyülekezet irattárában található történelmi adatok felhasználásával összeállította Mucsi B. János