Isten nem csak életünk egy-egy területét akarja megszentelni, hanem az egész valónkat.
Pál apostol azt írja a thesszalonikai gyülekezetnek, hogy a békesség Istene szentelje meg őket mindenestől. Es ebbe beletartoznak az érzelmeink is. Ritkán imádkozunk így: „Uram, szenteld meg az érzelmeimet!” Inkább azt szoktuk hangsúlyozni, hogy uralkodnunk kell rajtuk. Ez igaz is, de tudjuk, hogy ez nem mindig sikerül.
Sok példa van a Bibliában, amikor az ember bukása ott kezdődött, hogy nem tudtak uralkodni az érzelmeiken. Kain haragjából gyilkosság lett, az éhség felborította Ézsau értékrendjét, Dávid, vágyának engedve, vétkezett Betsabéval, és lehetne még sok példát sorolni.
Az érzelmi bűnök – harag, féltékenység, önzés – ugyanolyan bűnök, mint a tettekben elkövetett bűnök. De lehetséges elnyomni vagy teljesen félretenni az érzelmeinket? Nem beszélek, nem nyilatkozok, nem nevetek, nem érzek semmit, csak nehogy vétkezzek?
Nem. Ez rossz irány!
Isten alkotta az érzelmeimet, és ez hozzátartozik a személyiségemhez. Maga Isten is kinyilvánítja az érzelmeit: örül, szeret, haragszik, bánkódik stb. A különbség abban rejlik, hogy ki irányítja az érzelmeimet. A megszentelődés célja, hogy Isten fedhetetlenül megőrizzen bennünket, és érzelmeinket is a jóra formálja, hogy azok ne a vesztünkre legyenek, hanem a Szentlélek eszközei:
Haragból -> Békesség
Irigységből → Megelégedettség
Féltékenységből → Bizalom
Indulatosságból → Szelídség
Vágyból → Tisztaság
Engedjük, hogy a Szentlélek mindenestől formáljon bennünket, adjon békességet, és szentelje meg életünk minden területét, beleértve az érzelmeinket is!
A békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.
1Thesszalonika 5:23