A népmeséknek mindig előre lehet tudni a végét – a jó győzedelmeskedik, a gonosz pedig elnyeri méltó bűntetését.
Ebben az igeversben is szemben áll a jó és a rossz, de nem ígéret van arra, hogy márpedig a jó mindig legyőzi a gonoszt, hanem felhívás: győzzük le a rosszat jóval.
Milyen győzelemről van itt szó?
Nyilván nem erőszakosságról, hanem arról, hogy cselekedjünk jót azokkal szemben is, akiktől rosszat kaptunk.
Az ösztönszerű cselekvés az, hogy azokkal teszünk jót, akik velünk is jót tettek. Ha rosszat tesznek velünk, a természetes reakciónk az, hogy ezt a rosszat visszaadjuk – ha lehet, tetézve. Ezt támasztja alá magyar szólásunk is, hogy “jótett helyébe jót várj”. De ez általános emberi jellemvonás, amit a regénybeli Winnetou, apacs törzsfőnök is megfogalmazott: “A rézbőrűek is ugyanolyan emberek, mint a sápadtarcúak: szeretik barátaikat és gyűlölik ellenségeiket”.
Pál apostol mikor ezt az ígét írja, talán visszagondol Jézus szavaira, aki a törvény “szemet szemért, fogat fogért” elvét még magasabbra emelve azt kérte, hogy fordítsuk oda a másik orcánkat is. Emberi szemmel nézve ez megalázást, vereséget jelent. De a legnagyobb győzelem az, ha saját természetünket tudjuk legyőzni, ami a bosszút kívánja.
Emberfeletti Jézus mércéje – és csak emberfeletti erővel, a bennünk lakó Szentlélek erejével tudjuk ezt meglépni. Segítsen bennünket Isten felismerni azokat a mindennapi eseményeket, ahol a rosszért jóval tudunk fizetni.
Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval
Róma 12:21